Martino Altomonte

Martino Altomonte: Egy élet a barokk művészetben

Született: Nápoly, Olaszország (1657)
Halott: 1745
Egyéb nevek: Johann Martin Hohenberg

Martino Altomonte, aki eredetileg Johann Martin Hohenberg néven született, az osztrák származású olasz barokk festészet egyik meghatározó alakja volt. Pályafutása során Lengyelország és Ausztria művészeti világát is átsöpte, olyan vibráló csatajelenetekkel, királyi portrékkal és lenyűgöző altárképekkel hagyva hátra, amelyek hűen tükrözik korát meghatározó művészeti áramlatokat.

Korai életút és képzés

Martino Altomonte művészeti útja mélyebb rétegekben, családi hagyományokban gyökerezik, hiszen apja, Michael Hohenberg Tirolból Nápolyba emigrált, ezzel alapozva meg a művész neapolitai környezetében való felnődtetésének feltételeit. A fiatal tehetség írásos és gyakorlati képzettsége korán megkezdődött, amikor 15 éves korában Rómában Giovanni Battista Gaulli, vagyis Baciccio tanítványa lett, aki a monumentális barokk festészet egyik meghatározó alakja volt. Ez a mesteri tanulóút később további fejlődést kölcsönzött művészetének, hiszen a klasszikus hatású, római stílus egyik másik kiemelkedő képviselője, Carlo Maratti alatt is lehetőséget talált tudását bővítni. Az életének egyik legmeghatváróbb fordulópontja azonban 1684-ben következett be, amikor a lengyel király, III. Szobieszkival való találkozása és udvari festővé való kinevezése során megváltoztatta nevét, és felvette az Altomonte nevet, amely a barokk művészet történetében örök májort kapott.

Karrierje Lengyelországban és művészi fejlődése

Martino Altomonte pályafutása legmeghatározóbb korszakát a lengyel királyi udvar jelentette, ahol II. Szabolcs király, azaz Jan III Sobieski udvari festőjeként vált ismertté. Ebben a feladatban elsősorban a drámai csatajelenetek ábrázolására összpontosított, amelyek közül a legemléretlenebb a bécsi ostrom látványos megidézése. A királyi portrék mellett számos vallásos alkotást is készített, köztük számos oltárképet, amelyek közül azonban a legtöbb a múlt coxába tűnt. Korai művei, például a Tarnów püspöki múzeumban megőrzött Ábrahim áldozata című alkotása, egyértelműen tanúbizonoskodik az alkotó korai stílusáról, amely a neapolitai chiaroscuro – az erős fény-árnyék játékos festészet – egyik meghatározó követőjeként emlékeztet minket.

A művész családi hagyatéka továbbútt is, hiszen fiúja, Bartolomeo Altomonte, aki 1694-ben született, szintén festőművésznek vált, folytatva a család művészi hagyományait.

Wien és a bécsi barokk fejlődése

Martino Altomonte művészeti pályájának legmeghatározóbb időszaka akkor kezdődött, amikor 1699 és 1702 körül átköltözött Wienbe, amely a további évtizedek során otthonává vált. Ez a váltás nem csupán geografiai változás volt, hanem művészeti forradalom is, hiszen itt nyer nyelvi és akadémiai elismertséget: 1707-ben a Akademie der bildenden Künste (Képzőművészeti Akadémia) tanárfogadott tagjává vált. Ez az akadémiai státusz valószínűleg új lehetőségeket is nyitott előtte, hiszen feltehetően megkapták a feladatot, hogy díszítse az Augarten kastély melléképületét, a Neue Favoritát is.

Altomonte olajfestményei ebben az időszakban egy lenyűgöző stílusát fejlesztették ki, amely a neapolitai chiaroscuro (fény-árnyék) drámai hatásait ötvözte a velencei pastell tónusok finomságával. Ez az egyedülálló szintézis alapvetően hozzájárult a bécsi barokk festészet fejlődéséhez és fejlődési folyamatának meghatározásához. Művészének alkotásai az egész európai művészet térségében megvetették a lábukat, hiszen olyan monumentális helyszíneken alkotott, mint az érszál Salzburgi Árpalátja (1709-10), a Dorotheerkirche (1713), a Peterskirche és a Stephansdom (mindkettő 1714), valamint a kremszi plébániatemplom és a ljubljanai Lovászrendi templom (mindkettő 1715).

Művészeti gyűjteménye és munkálatai folyamatosan bővültek, hiszen a felkeltések során számos új alkotás került fényre. Például 1716-ban már a bécszi Alsó Belvedere mennyezeti freskóit is festette, továbbá számos más fontos felkéréset is megvalósított, amelyek megőriztekék a barokk eleganciáját és dinamikáját.

Főbb művei és öröksége

Martino Altomonte művészeti pályája a barokk éjszakai drámai fényei és a színek lenyűgöző tánca között járt, amely számos meghatározătoare művészeti kincsét is megmaradta. Az Alexander Cutting the Gordian Knot (1708) című alkotása remekül példázza azt a képességet, amellyel képes volt életre kelti a történelmi pillanatok feszültségét és drámai dinamikáját. Vallásos ihletésű művei közül kiemelkedik a The Ascension of Mary (1737), amely a Wilhering-i Stiftskirche templomban található jelentős főaltartáíp, lenyűgöző vallásos művészete és érudálmassága a legszebb példája. Linzben, a Szent Mihálynak szentelt Ursuline-templomban található High Altarpiece (1738–40) pedig egyenesen a művész lenyűgöző oltárfestészetének egyik csúcspontja. Későbbi alkotása, az The Apotheosis of St. Leopold (kb. 1750) pedig a folyamatos művészi fejlődésének és stílusának folyamatos változásának tükröződik benne.

Altomonte nem csupán egy festő volt, hanem a bécsi barokk festészet egyik úttörője, aki összekötőforrásként szolgált az olasz és az osztrák művészeti hagyományok között. Képessége a neapolitai drámai fények és a velencei színek harmóniájának ötvözésére egy olyan egyedülálló stílust teremtett, amely mély nyomokat hagyott a következő művészgenerációk alkotótehetségeiben.