Self-portrait Giclée nyomat, hűen visszaadva az eredeti fényvilágát

Korai élet, család és képzés

Joseph Melling 1724. december 27-én érkezett a világra Saint-Avoldban. Egy olyan családi vonalba született, amelyben a művészet a közös nyelv volt; családját festők, metszők, építészek és fa-domborványozók hosszú múltra visszatekintő vonósa alkotta. Ez a håndi tudásból felépülő örökség valószínűleg meghatározta korai formanyelvi és szerkezeti megértését. Miután elszámolt a Saarlouis-i Lateinschule-ben, Párizsban kereste a gyakorlati tudást, ahol asztalosként végezt egy tanulmányi időszakot. Ez a fizikai munka általános fegyelmet és technikai alapokat biztosított számára, mielőtt teljes figyelemmel a finomművészetek felé fordulna.

Találata hamar a legmagasabb szintű oktatás felé terelte. Joseph Melling Carle van Loo és François Boucher keze alatt tanult, elszívva művészek egyedi megközelítéseinek minden finomságát. Pincéjének és ecsetjének szenteltségét 1750-ben a művészet csúcsa ביותר díjazták, amikor megkapta a Prix de Rome-ot festészet területén. E dicsőséges elismerésért egy változatot állított át Laban lányának Ábrahámnál (Jákobnál) való átadásáról. Ez a kitüntetés jelentette a jelentős ígéretekkel rendelkező festő születését, felkészítve őt a jövőbeni szolgálatra az európai udvari körökben.

Udvari festő és megbízások Karlsruhe-ban

1758-ban Joseph Melling megtalálta helyét Karlsruhe udvari körében, amikor csatlakozott testvéréhez, a szobrász Christoph Mellinghez, hogy a Badeni margósvidék udvari festője legyen. Életének e szakasza mind szakmai fejlődésben, mind személyes boldogulásban gazdag volt. 1759-ben Josepha Lengelacher, a szobrász Ignaz Lengelacher leánya lett a felesége, ezzel családját még szorosabban szövve a régió művészeti szövetébe. A palotában jelenléte nem csupán egy képzett hånd, hanem egy megbízható, bizalomra telen személy volt a házőrzőben.

Keze gyakran nyúlt a nemesesség pompás terekének díszítésére. 1760-ra már el is végezte egy mennyezeti festményt a Palota hatalmas márványos termére, egy olyan művet alkotva, amely egyszerre követelte a precíz technikai tudást és az udvari reprezentáció monumentális létezését. Hatása a palota falai mögé is átáradt, a közösség szent tereibe is behatolva; 1764-ben Rastatt Stadtkirche-je felé fordult, ahol az oltár díszítésével szolgált. Ezek a megbízások egy olyan életet tükröztek, amely a világi splendor és a vallásos devóció igényeinek harmonikus egyensúlyát kutatta.

Pincéjének és ecsetjének mellett Melling a nemesesség éles szemeként is funkcionált. Tanácsadóként szolgált grófné Karoline Luise számára, segítve őt egy művészeti gyűjtemény gondos kiválasztásában. Ez a gyűjtemény később a Staatliche Kunsthalle Karlsruhe alapjátásként szolgált fel, bizonyítva, hogy művésznek az udvari szolgálata és művészeti érzéke még sok évvel azután is meghatározta a régió művészettörténetét, miután az ecsetje már nem mozdult.

Művészeti tevékenység különböző régiókon

Az évek múlásával Melling hírneve messze túl a karlsruhe-i udvar határain terjedt, hiszen művészete nem oly maradt, hogy csak egyetlen falon csillogjon. A táj festőjévé vált, aki ecsetjét a különböző szentélyek és nemesi rezidenciák szolgálatáig vitte, hogy teljesítse megbízásait. 1769-ben Schutternben foglaltak vissza az alkotó kezei, ahol a kolostyemi templom mennyezetén egy lenyűgöző freskót alkotott, tekintetét az égi szférák felé irányozva. Ugyanebben az évben Baden-Baden Capuchin kolostorának díszítésével is foglalkozott, olyan alkotásokkal, amelyek eleganciával emelték az épület csarnokait.

Vándorlása folytonos volt, ahogy a környező területeken keresztül kutatta az új mecénásokat és az új falakat, amelyeket meg lehetne díszíteni. 1770-re Hechingenbe érkezett, ahol a Stiftskirche számára készített oltárképeken kungálta művészteit. Találata és tehetsége olyan dinamikát kölcsönzött életmódjának, hogy nem maradhatott hosszan egy helyen; két évnyari későbbi, Freiburgban tűnt meg, ahol a Grand Ducal Palota hatalmas falmuralitásának megalkotására ruházta fel, egy olyan monumentális feladatra, amely både fizikai erőre és rendkívül stabil kézzire volt szükség a befejezéshez.

Művészeti iskola és későbbi évek

Életének végső évtáján Melling figyelme az oktatás felé fordult, és egy rajziskolát alapított ott, ahol egykor a palota állatkertje húzódott. Ezt az oktatói korszakot a körülményei drasztikus változása jellemezte; a pénzügyi szükségletek súlya alatt 1774-re már el is hagyta a karlsruhe-i udvart, és Strasbourgba költözött. Itt próbálta meg formalizálni pedagógiai ambícióit azáltal, hogy megalapította az Academie de déssin d’après nature nevű művészeti iskolát.

A politikai változások hullámai végül az ő kapuja előtt is megálltak, és 1789-re az általa felépített iskola helyét egy új, központi irányítású állami iskolarendszer vette át. Ennek ellenére oktatói szelleme nem tűnt el. 1791-re Melling már képes volt egy magániskola megnyitására is, egy olyan vállalkozást, amely fia, Joseph Ignaz Melling támogatásával vált lehetővé. Ez a családi kötelék tette lehetővé, hogy a művészet rajzának művészete mögött továbbá dolgozhasson, miközben környezetében a világ alapjaiban változott át.