Papír

Művészeti útmutató diákoknak

Ophelia

Név Osztályzat Dátum

Millais, John Everett, Ophelia (1851), Tate Britain. Közösségi tulajdonú alkotás Megtekintheti ezt a vásznat mozgó fény mellett: a rajzot, a lakk alatti valódi színt, a tiszta pigmentet

A legfontosabb információk

Művész
Millais, John Everett topimpressionists.com/hu/artists/millais-john-everett_hu/
A művész születési és halál ideje
1829 – 1896
Festett
1851
Műtermék típusa
Oil On Canvas
Eredeti méret
11 x 76 cm
Mozgalom
Pre-Raphaelite British painters returning to bright colour and sharp detail, rejecting everything taught after Raphael.
Helyszín:
Tate Britain topimpressionists.com/hu/museums/tate-britain-london_hu/
Artistic style
Romanticism, Pre-Raphaelite
Influences
Shakespeare, Tennyson
Notable elements
Detailed realism, flowers
Subject or theme
Tragic death of Ophelia

Kontextusban

Ophelia — Millais, John Everett

Mekkora a méret?

Az eredeti mérete 11 × 76 cm (magasság × szélesség), amelyet itt egy átlagos magasságú felnőtt mellett ábrázoltunk.

Mikor készült ez a festmény?

  1. 1820
  2. 1830
  3. 1840
  4. 1850
  5. 1860
  6. 1870
  7. 1880
  8. 1890

Felső sor: az évek. Alsó sor: a művész kora az egyes időszakok elején és végén — 0 a születéskor, 67 a halálkor.

A művész 22 éves korában festve. A művész 67 napig élt. 45 a 289 dátummal ellátott mű közül, amelyeket erről a művésztől kínálunk katalógusunkban, korábban készült.

Árnyalva: Millais, John Everett élettartama (1829–1896) ▲ ez a mű, 1851 minden dátummal ellátott festmény, évtizedenként

Első művek: 1853-ig Pályafutásának főbb évei: 1853–1880 Késői művek: 1880 óta

Ezek a három sáv az ebben a katalógusban időpontokkal ellátott műveket első negyedre, közepes félre és utolsó negyedre osztják. Ezek nem alkotják a művész teljes életművét: egy vékonyabb szakasz inkább hiányt jelent a feljegyzésekben, mintsem egy csendesebb időszakot. Ugyanezek az évek, melyekbe a művész élete van beleágyazva

Összehasonlítás

Válasszon ki egy fentebb szereplő művet: nevezzen meg két olyan dolgot, ami közös vele ezzel a művel, és egy olyan dolgot, ami eltér közöttük.

További alkotások, amelyek mellé helyezhetők: topimpressionists.com/hu/art/similar/sir-john-everett-millais-ophelia-D3U6YC-en/

Színpaletta

A képről mérve

    Fő színe

    Phthalo Green #282a18

    Katalógusba került paletta

    • #282A18
    • #8F8258
    • #FBFAF7
    • #525827

    Ezek a színek a művész teljes palettájában Keressen más festményeket színek alapján

    Fő szín megnevezése
    Phthalo Green
    Intenzitás
    Balanced A színek telítettsége és változatossága rendkívüli, az egyetlen visszafogott tónustól egészen a számos élénk színig terjed.
    Kontraszt
    Balanced A színek fényessége és telítettsége mennyire tér el a kép különböző részein.
    Harmónia
    Balanced Harmony Mennyire harmonikusan együttműködnek a színek, az összeütközéstől a teljes egységesedésig.
    Fényerő
    Shadow A kép teljes körű fényessége, a mély árnyékoktól a világos fényfülekig.
    Szaturáció
    Balanced Soft A színek rendkívül tiszta és erőteljesek, a szürkés árnyalatoktól a teljességig vibrálóak.

    Hol tekintik meg ezt a festményt a világon?

    • 1% alatt
    • 1–3%
    • 3–8%
    • 8–20%
    • 20% és fele
    Ennek a festménynek magának túl kevés dokumentált látogatója van a térképezéshez, ezért a táblázat Millais, John Everett minden alkotását tartalmazza az elmúlt tizenkét hónapról — összesen 36 országban. Ezek a számok honnan származnak

    A tíz vezető ország

    1. 1 Kína 39,2%
    2. 2 Spanyolország 12,9%
    3. 3 Olaszország 6,4%
    4. 4 Amerikai Egyesült Államok 5,7%
    5. 5 Franciaország 5,1%
    6. 6 Románia 4,4%
    7. 7 Dél-Korea 4,2%
    8. 8 Szingapúr 4,0%
    9. 9 Hong Kong 3,8%
    10. 10 Németország 2,8%
    11. · 26 egyéb országok 11,5%

    Keresd meg a térképen a három legsötétebb országot. Vajon valamelyikükben található az a múzeum, amely ezt a festményt őrzi? Írj le egy okot, amiért az ember távolról is kíváncsi lehet rá.

    A 20 legnézettebb műve Millais, John Everett-nak

    1. 1 Ophelia, 1851 14,5%
    2. 2 Joan of Arc 9,0%
    3. 3 Ophelia (Kivágott), 1852 8,7%
    4. 4 Ophelia, 1851 ez a festmény 4,0%
    5. 5 The Ransom 2,7%
    6. 6 Őszi levelek, 1856 1,7%
    7. 7 Mariana in the Moated Grange, 1851 1,7%
    8. 8 Speak! Speak! (also known as Apparition), 1895 1,5%
    9. 9 The Bridesmaid, 1851 1,5%
    10. 10 Pizarro Seizing the Inca of Peru, 1846 1,2%
    11. 11 The Return of the Dove to the Ark, 1851 1,0%
    12. 12 Mariana, 1851 1,0%
    13. 13 The Blind Girl, 1856 1,0%
    14. 14 The Black Brunswicker 1,0%
    15. 15 The Boyhood of Raleigh, 1870 0,8%
    16. 16 Ruling Passion 0,8%
    17. 17 Winter Fuel, 1873 0,8%
    18. 18 Mrs Joseph Chamberlain, 1891 0,8%
    19. 19 Hurdy Gurdy Boy, 1843 0,7%
    20. 20 Waiting, 1854 0,7%

    Ezek a művek együtt 55,1% figyelmet kaptak ennek a művésznek a festményeire az elmúlt tizenkét hónapban. A katalógus 405 alkotást tartalmaz ezen a művésztől, melyek közül 172-t legalább egyszer megtekintettek. Ez a festmény 4 helyet foglal el közöttük, az összes figyelem 4,0%-ával. Hasonló számok, hónapról hónapra

    A sávok a figyelmet mérik, nem a minőséget. Válaszd ki a lista elején lévő művet és ezt a következőt: nevezz meg egy olyan tényezőt, amely egy festmény híressé tehetje azon kívül, hogy milyen jól van megfestve.

    Rólunk ez a mű

    Ophelia — Millais, John Everett

    A Frozen Moment of Melancholy: Millais’s “Ophelia”

    Sir John Everett Millais's "Ophelia," painted in 1851–52, isn’t merely a depiction of a tragic Shakespearean scene; it’s an immersive experience—a meticulously crafted tableau of sorrow and beauty that continues to captivate viewers over a century and a half later. This iconic Pre-Raphaelite masterpiece transcends its literary source, becoming a profound meditation on loss, innocence, and the poignant surrender to nature's embrace. The painting immediately draws the eye with its luminous palette and astonishing level of detail, inviting the viewer into a world both idyllic and profoundly mournful.

    Millais’s genius lies not just in his technical skill—though that is undeniably remarkable—but in his ability to evoke an atmosphere of palpable grief. He achieved this through a radical departure from conventional artistic practices for the time, choosing to paint en plein air (outdoors) and working directly from nature. This commitment to realism, coupled with the Pre-Raphaelite Brotherhood’s fascination with medieval and Renaissance art, resulted in a work that feels simultaneously ancient and utterly contemporary. The scene unfolds along the Hogsmill River near Ewell, Surrey, where Millais meticulously recreated the landscape, capturing the dappled sunlight filtering through the foliage and the shimmering reflections on the water's surface.

    The Figure of Despair

    At the heart of “Ophelia” is her figure—a young woman reclining gracefully in the stream, her expression a mixture of serene acceptance and heartbreaking resignation. Elizabeth Siddall, Millais’s model for Ophelia, endured an extraordinary ordeal to achieve this portrayal. For weeks, she posed submerged in a bathtub filled with cold water, draped in heavy velvet robes to simulate the chill of the river. This dedication to realism extended beyond mere appearance; it was a deliberate attempt to capture the physical sensation of drowning—a testament to Millais’s commitment to portraying the subject matter with unflinching honesty.

    The details surrounding Siddall's posing are particularly poignant, revealing the demanding nature of Pre-Raphaelite art production. The discomfort she experienced led to a severe illness, requiring medical attention and ultimately shaping the painting’s atmosphere of vulnerability. Millais’s careful observation of her posture, the delicate drape of her gown, and the subtle expression on her face all contribute to the overwhelming sense of tragedy.

    Symbolism Woven into the Scene

    “Ophelia” is rich in symbolic detail, each element carefully chosen to deepen the narrative’s emotional resonance. The flowers scattered around her—violets, pansies, poppies, willow branches, and daisies—are not merely decorative; they carry specific meanings rooted in Victorian symbolism. Violets represent faithfulness and modesty, while poppies symbolize death and sleep. The willow branch, a traditional symbol of mourning, drapes over the riverbank, mirroring Ophelia’s descent into sorrow. Even the arrangement of the flowers suggests a deliberate composition—a visual representation of her fragmented thoughts and memories.

    The inclusion of a silver casket, partially submerged in the water, further reinforces the theme of loss and remembrance. It is a relic from her past, a symbol of her shattered engagement and the world she has lost. The presence of a small mouse nestled amongst the embroidery on the table adds an unexpected layer of detail—a reminder of mortality and the fragility of life.

    A Legacy of Beauty and Sorrow

    “Ophelia” remains one of the most celebrated paintings in the Pre-Raphaelite canon, admired for its technical brilliance, emotional depth, and enduring power. It’s a work that invites repeated viewing—each encounter revealing new layers of meaning and nuance. Beyond its artistic merit, “Ophelia” has become an iconic image of female vulnerability and tragic beauty, frequently referenced in literature, film, and popular culture. Its depiction of a young woman surrendering to the embrace of nature continues to resonate with viewers today, serving as a poignant reminder of the ephemeral nature of life and the enduring power of art to capture both its splendor and its sorrow.

    Reproductions of “Ophelia” offer an accessible way to experience this masterpiece firsthand. Whether displayed in a grand salon or a cozy study, this evocative image will undoubtedly spark conversation and inspire contemplation for years to come.

    Művész és múzeum

    Művész

    Millais, John Everett

    Született: Southampton, Egyesült Királyföld

    A Prodigy of the Pre-Raphaelites: The Life and Art of Sir John Everett Millais

    Born in Southampton in 1829, John Everett Millais entered the Royal Academy Schools at the astonishing age of eleven—the youngest student ever admitted. This early demonstration of prodigious talent foreshadowed a career that would not only define an artistic movement but also capture the Victorian imagination with its breathtaking realism and emotional depth. From his earliest days, Millais possessed a remarkable gift for observation, a quality that would become the cornerstone of his artistic style. He wasn’t merely painting what he saw; he was meticulously recreating it, imbuing each brushstroke with an almost photographic fidelity. This dedication to truth in representation set him apart and ultimately led him to challenge the established conventions of British art.

    The Birth of a Brotherhood and Artistic Rebellion

    Millais’s artistic trajectory took a pivotal turn in 1848 when, alongside Dante Gabriel Rossetti and William Holman Hunt, he founded the Pre-Raphaelite Brotherhood. This wasn't simply an aesthetic choice; it was a deliberate rebellion against what they perceived as the artificiality of academic art—art that had strayed too far from the natural world and the sincerity of early Renaissance masters, those working before Raphael. The Pre-Raphaelites sought to revive the clarity, detail, and vibrant color palettes of artists like Jan van Eyck and Fra Angelico. Their manifesto was one of truth to nature, a rejection of idealized forms, and an embrace of subjects drawn from literature, mythology, and everyday life. Millais’s early works, such as Isabella, immediately showcased this new approach—a meticulous attention to detail combined with a narrative intensity that captivated and often provoked audiences. His most controversial work during this period, Christ in the House of His Parents (1849-50), depicted the Holy Family not as ethereal beings but as ordinary working-class people, sparking outrage among critics who found its realism unsettling and even blasphemous. The painting’s depiction of a young boy bathing in a stream, with his mother unaware, was considered shockingly unidealized for religious art at the time.

    Evolving Styles and Victorian Sensibilities

    The mid-1850s marked a period of significant change for Millais, both personally and artistically. His marriage to Effie Gray, following the annulment of her marriage to John Ruskin, profoundly influenced his work. He moved away from the intensely detailed, symbolic style of his early Pre-Raphaelite paintings towards a broader, more atmospheric realism. This shift wasn’t simply a matter of stylistic preference; it reflected a growing engagement with contemporary life and a desire to capture the fleeting beauty of the natural world. Paintings like Autumn Leaves exemplify this new direction—a serene depiction of a group of young women drifting leaves on a river, imbued with a sense of melancholy and nostalgia. He also found considerable success as a portraitist, capturing the likenesses of prominent Victorian figures, including John Gladstone and Benjamin Disraeli. This period saw Millais achieve widespread popularity and financial security, but it also drew criticism from some who felt he had compromised his artistic principles.

    Major Works & Collections

    Christ in the House of His Parents (1849-1850): Tate Britain, London – A controversial masterpiece that exemplifies early Pre-Raphaelite realism.

    Ophelia (1851-1852): Tate Britain, London – Perhaps his most famous work, renowned for its haunting beauty and symbolic depth.

    A Huguenot (1851-1852): Private Collection – A dramatic depiction of religious conflict and forbidden love.

    Mariana (1850-1851): Manchester Art Gallery – Inspired by Shakespeare and Tennyson, showcasing Millais’s skill in capturing mood and atmosphere.

    Autumn Leaves (1855-1856): City of Manchester Art Galleries – A serene and evocative painting that reflects his evolving style.

    Legacy and Lasting Influence

    Despite these criticisms, Sir John Everett Millais remains one of the most important figures in 19th-century British art. His influence extends far beyond the Pre-Raphaelite Brotherhood; he helped to redefine the standards of realism and narrative painting, inspiring generations of artists. His iconic images—*Ophelia*, with its haunting beauty and symbolic richness, A Huguenot, depicting a moment of poignant drama, and countless others—continue to resonate with audiences today. Millais’s ability to blend meticulous observation with emotional depth, his mastery of color and composition, and his willingness to challenge artistic conventions cemented his place as a true innovator. In 1896, he was elected President of the Royal Academy, a testament to his enduring legacy—though sadly, he passed away only months later. His work continues to be celebrated in museums and collections worldwide, ensuring that the beauty and power of his art will endure for generations to come.

    Múzeum

    Tate Britain

    Kiállítva itt: London, Egyesült Királyság

    A Journey Through British Artistic Legacy at Tate Britain

    Tate Britain állandóan a szívében a brit művészetnek, egy lenyűgöző helyen, ahol a Thames folyó partján, Londonban találhatók a múzeum épületei. A 1897-ben alapított intézmény célja az volt, hogy bemutassa a brit festészet és szoborgyűjteményt a középkortól napjainkig, egy olyan dialógust teremtve a művészeti mozgalmak között, amelyek a múltban és amelyek ma születnek. Ez nem csupán egy gyűjtemény, hanem egy mély élmény, amely arra ösztönzi a látogatókat, hogy kíváncsiabbak legyenek, elmélyüljenek és mélyebben értékeljék az angol kultúra gazdagságát. A múzeum épülete, amelyet 1978-ban dokonítottak, egy Edwardian eleganciájának csodálatos példája – klasszikus arányok és modern érzékenység harmonikus keveréke. A magas, természetes fényben átszőtt atrium nyugodt reflexióra és művészetért való törekvésre teremt alkalmat. A vöröstegab фасада, amely az Arts and Crafts mozgalom elveit követi, büszkén hirdeti Nagy-Britannia mély művészi örökségét.

    A Storied Collection: Echoes Through Time

    Tate Britain szívében egy lenyűgöző és átfogó gyűjtemény található, amely több mint 500 év brit művészetet ölel fel – egy kronológiai utazás az innováció, a lázadás és a kitartó szépség történetén. A látogatók egy csábító útra indulnak, melynek eleme a középkortól kezdve a világító kéziratok szentélyei, ahol az apró részletek suttognak vallomásokról a Szentíráson keresztül. A galéria feljebb emelkedik monumentális szobrokhoz Henry Moore és Barbara Hepworth alkotásai révén, amelyek tükrözik a 20. század keskép brit művészetének dinamizmusát. A gyűjtemény széles skálája lenyűgöző: találkozhatunk J.M.W. Turner dramatikus tájakával, aki mesteri fény és szín használata örökbe fogadta a nézők figyelmét; Thomas Lawrence elegáns portréival, amelyek megörökítik Georgian korszak szépségét; és William Hogarth élénk társadalmi kommentárjával, amely sziszegő kritikát ír a 18. századi életre. A múzeum kiemelkedő pontjai John William Waterhouse "The Lady of Shalott" című alkotása, egy ijesztően gyönyörű Arthurian legenda ábrázolása – gazdag szimbolikával, amely szépséget, elszigetelést és a társadalmi elvárásoknak a betűs követésére való tragikus következményeket jelképezi; valamint Eva Rothschild "Boys and Sculpture" című alkotása, egy lenyűgöző felfedezés a maszkulinitásról és az alkotásról a textúrájával, amely ösztönzi a tapintást és mély elmélkedést. A múzeum elkötelezettsége a bevált mesterek és felnövekvő tehetségek bemutatásában biztosítja, hogy Tate Britain maradj egy élénk központ a kortárs művészeti viták számára.

    Architectural Grandeur: A Space for Inspiration

    A múzeum épülete maga is része a látogatói élménynek. 1978-ban tervezett és épített Sidney R. J. Smith, egy Edwardian építészeti remekmű, amely klasszikus befolyások és modern design elveinek harmonikus keveréke. A magas atrium, amelyet természetes fény átsző, azonnal teret és nyugalmat terem, ideális környezetet a kontemplációra és művészetért való törekvésre. A vöröstegab фасада az Arts and Crafts mozgalom elveit követi, büszkén hirdeti Nagy-Britannia mély művészi örökségét. Egy kulcsfontosságú elem a Clore Gallery (1987), amelyet James Stirling tervezett, és amely egy jelentős Turner alkotások gyűjteményt őriz, valamint Postmodern építészet példája – egy olyan szándékos keverés anyagok és stílusok között, amely meglepetést és örömet okoz. A galéria egy spirálfolyószőnyeges lépcsővel is rendelkezik a rotundában, ami lenyűgöző kilátást nyújt a Thames folyóra és egyedi térélményt teremt. A múzeum épületének gondos kialakítása gondosan megőrizve lett a felújítások során, biztosítva, hogy továbbra is inspirálja a látogatókat generációkig.

    Recent Exhibitions: Catalysts for Dialogue

    Tate Britain folyamatosan vonzza a közönséget gondoskodott kiállításai révén, megerősítve ezzel helyét művészeti viták katalizátorként. Az elmúlt években lenyűgöző bemutatókat kínáltak, mint például "David Hockney: Arrival", amely megmutatta a termékeny művészt technológiai fejlődés alkalmazásában, a tájak és portrék rögzítésében – bizonyítva, hogy az művészeti anyagok alkalmazkodnak a technológiai előrelépésekhez, miközben megőrzi kifejezésmódjukat. "Nigerian Modernism" egy lenyűgöző felfedezést nyújtott a közep életben virágzó művészeti mozgalomnak Nigériában, kiemelve azokat az alkotókat, akik kihívást gördítettek fel a koloniális narratívával szemben és kísérleteztek. A legutóbbi kiállítások Claude Monet munkáit bemutatták, aki lenyűgöző fény és árnyalat használata révén formálta meg a 19. századi angol művészetét; Eva Rothschild "Boys and Sculpture" című alkotása pedig egy lenyűgöző felfedezést nyújt a maszkulinitásról és az alkotásról. Ezek a kiállítások hangsúlyozzák Tate Britain elkötelezettségét a bevált mesterek és kortárs művészek bemutatásában, ösztönözve a vitát és bővítve a brit művészeti történelem megértését.

    Beyond the Walls: A Legacy of Connection

    Tate Britain különlegessége nem csupán a gyűjteménye, hanem a közönséghez fölkerdése is. Az interaktív kijelzők ösztönzik a látogatókat, hogy mélyebben merítsenek az alkotások történetébe és kontextusába – elősegítve a művészi befolyások és kulturális jelentés finomabb megértését. A múzeum part menti helyzete egyedülálló alkalmat nyújt a kontemplációra London városi környezetének szépsége közben, megerősítve ezzel helyét Nagy-Britannia művészeti értékelésének alapkövének. Ezenkívül Tate Britain aktívan részt vesz a szélesebb közösség életében oktatási programokon, nagyközönségű előadásokon és művészek látványosságain keresztül, biztosítva ezzel a brit művészet örök hagyományát, amely továbbra is inspirálja és gazdagítja az emberek életeit. A múzeum elkötelezettsége az elérhetőséggel nyilvánvaló, hiszen ingyenes bejárásban részesíti látogatóit és erőfeszítéseket tesz egy befogadó környezet megteremtésében.

    Hol olvashat többet

    Keresse online is

    QR-kód, amely a Ophelia letöltési oldalára mutat

    topimpressionists.com/hu/art/download/sir-john-everett-millais-ophelia-D3U6YC-en/

    Ezen mű megidézése

    MLA
    Everett, Millais, John. Ophelia. 1851, Tate Britain. https://topimpressionists.com/hu/art/sir-john-everett-millais-ophelia-D3U6YC-en/
    APA
    Everett, Millais, John (1851). Ophelia [Painting]. Tate Britain. https://topimpressionists.com/hu/art/sir-john-everett-millais-ophelia-D3U6YC-en/
    Chicago
    Millais, John Everett. Ophelia. 1851. Tate Britain. https://topimpressionists.com/hu/art/sir-john-everett-millais-ophelia-D3U6YC-en/
    Harvard
    Everett, Millais, John (1851) Ophelia. Tate Britain. Available at: https://topimpressionists.com/hu/art/sir-john-everett-millais-ophelia-D3U6YC-en/

    Nézzen rá alaposan

    Ophelia — Millais, John Everett

    Nézzünk közelebb

    Válaszoljon saját szavaival. Nincsenek itt rossz válaszok – csak olyanok, amelyeket képes elmagyarázni.

    1. Mi hívja először fel a figyelmét, és miért?
    2. Mely színek vagy formák keltik ezt a hangulatot – és pontosan milyen ez a hangulat?
    3. Hány arcot találsz meg? ____ (a katalógusunk 1 darabot számol – te is így látod?)
    4. Katalógusunk az alábbi kategóriákba sorolja ezt a művet: ophelia, shakespeare, victorian. Egyetért ezzel? Mit adna hozzá, vagy mit távolítana el?
    5. Nézzen vissza a guide korábbi részére, ahol a Ophelia (Kivágott) (1852) szerepel. Nevezzen meg két olyan dolgot, ami közös vele ezzel a művel, és egy olyanat, ami eltér tőle.

    Az Ön válasza

    Írjon egy rövid bejegyzést erről a műről az ebben a útmutatóban korábban szereplő adatok és a fenti válaszai alapján.

    Művészeti kvíz

    Ophelia — Millais, John Everett

    Milyen jól ismereted ezt a műalkotást?

    Jelölj meg egy választ az alábbi 5 kérdés mindegyikénél. Minden kérdésnek pontosan egy helyes válasza van.

    1. 1. What is the primary subject depicted in Sir John Everett Millais’s ‘Ophelia’?

      • A A portrait of a wealthy woman
      • B A young woman drowning in a stream, inspired by Shakespeare's 'Hamlet'
      • C A landscape scene with wildflowers
    2. 2. In what year was ‘Ophelia’ painted?

      • A 1847
      • B 1851-1852
      • C 1860
    3. 3. Which artistic movement is ‘Ophelia’ most closely associated with?

      • A Impressionism
      • B Pre-Raphaelite Brotherhood
      • C Romanticism
    4. 4. What was a significant challenge faced by Elizabeth Siddall during her modeling sessions for ‘Ophelia’?

      • A She struggled with the complex costume design.
      • B She became ill due to prolonged exposure to cold water.
      • C She disliked posing in front of a large crowd.
    5. 5. The inclusion of specific flowers in ‘Ophelia’ is primarily intended to:

      • A Create a visually stunning and decorative composition.
      • B Symbolize themes of grief, remembrance, and beauty from Shakespeare's play.
      • C Accurately represent the flora of the Hogsmill River.

    Az én pontszámom: ____ 5 pontból

    Megoldókulcs — a pedagógus számára

    Ez egy új nyomtatott oldalon kezdődik, így a példányokból egyszerűen kihagyható.

    1B · 2B · 3B · 4B · 5B

    Ellenőrizze a válaszokat e festmény katalógus-bejegyzésével összevetve

    Kérdések és válaszok

    Hová sorolható a Millais, John Everett pályájának mely szakaszába a "Ophelia"?

    Millais, John Everett pályaművében a „Ophelia” a Mature Period korszakba tartozik. Ez az időszak segít összehasonlíthatóvá tenni a művet a művész többi alkotásával.

    Mik a „Ophelia” mű másolati jogai a Tate Britain gyűjteményében?

    A „Ophelia”, Millais, John Everett alkotása szerzői jogi státusza egyértelmű: a mű közösségi tulajdon – a szerzői jog lejártt. A Tate Britain gyűjteményében való szereplése nem változtat ezen a státuszon.

    Hol vásárolhatok egy nyomtatványt a(z) „Ophelia”, Millais, John Everett alkotása alkotásból?

    A „Ophelia”, Millais, John Everett alkotása nyomata közvetlenül a következő oldalon rendelhető meg: Művészeti nyomtatvány: minőségi giclée nyomat pamutvászonon vagy archiváló vászonpapíron.