A katedrális komplex architektúrája
A Duomo sziluettjét a hatalmas, hatalmas jelenlétű kupola határozza meg, amely a valaha épített legnagyobb murkupol is. Filippo Brunelleschi mérnöki zseniájának gyümölcse ez a szerkezet, amely továbbra is a florentin skyline központi eleme. A külső falakat színes márványtáblák borítják, melyeket zöld, rózsaszín és fehér geometrikus minták alkotnak. Ezek a kövek ritmikus textúrát kölcsönöznek a katedrális hatalmas felületeinek.
A nyugati oldalon egy 19. századi neo-gótikus stílusú alkotást láthatunk, melyet Emilio De Fabris tervezett. Ez a későbbi kiegészítés vizuális lezárást nyújt a szerkezetnek, kontrasztba állva a régebbi, középkori elemekkel. A komplexum túlmutat a főkatedrális határain, beleértve Giotto Campanile-ját és a florentin kereszt baptismushelyiséget is. Ezek a felépítmények egy összefüggő építészeti csoportot alkotnak a Piazza del Duomo terén.
A fény és az anyag közötti játék a legnyilvánvábban a márványfelületek napfényes csillogásában mutatja meg magát. A murképítés precizitása és a kupola monumentális skálája egy specifikus mérnöki és matematikai gondolkodásmódot tükröz. A külső rész megfigyelése a különböző történelmi stílusok találkozásának tanúja, a gótikus alapoktól a renesszánsisz kupolán át a későbbi neo-gótikus homlokzatig.
A Museo dell’Opera del Duomo gyűjteménye
A múzeum a florentin katedrális, a kereszt baptismushelyiség és Giotto Campanile számára készített eredeti művészeti alkotások tartóhelyeként funkcionál. Falai között körülbelül 3000 műalkotás otthont talált, beleértve az eredeti szobrokat, mozaikokat, vitraljokat és építészeti modelleket. Ezeket a darabokat gyakran eltávolították az épületekből a megőrzésük érdekében, a helyükre pedig másolatokat helyeztek a külső homlokzatokra. A gyűjtemény olyan jelentős alakok kezeit hozza össze, mint Arnolfo di Cambio, Donatello és Michelangelo.
A gyűjtemény egyik központi eleme a florentin kereszt baptismushelyiség három eredeti bronzajata. Ezek az ajtók, amelyek egykor a kereszt baptismushelyiség bejáratát díszítették, itt az eredeti állapotukban vannak megőrizve. A múzeum emberteljes szobor- és festészeti alkotásokat is őriz, amelyek a florentin vallási művészet fejlődését tükrözik az évszázadok során, a középbirtoktól a renesszánsiszig.
- A Paradicsom Kapui, 1425-1452 - Lorenzo Ghiberti
- A bűnbánó Magdolna - Donatello
- Szent Márk - Donatello
A Duomo gyűjteményének remekművei
A Lorenzo Ghiberti Paradicsom Kapuija lenyűgöző teret foglal el; ez a két bronzajtó, amely egykor a kereszt baptismushelyiségét díszítette. A 1425 és 1452 között készült panelek az Ószem Vergelyeg részletes tanulmányát kínálják. A bronzfelületek évszázadok súlyát hordozzák, itt őrzik meg, miután a helyszínen újabb ajtókkal cserélték őket ki.
Donatello befolyása szobrainak fizikai jelenlétében érezhető. A gyűjtemény tartalmazza Szent Márk és Szent Szebasztián alakjait is, amelyek a emberi forma mély ismeretét démontrálják. Ezek mellett megjelenik a Bűnbánó Magdolna is, amely auszarázott fából készült, egy olyan mű, amely más, taktilisabb intenzitással bír, mint a bronz vagy a márvány darabok. Ezek a szobrok a florentin vallási épületekből származó eredeti túlélők.
A gyűjtemény tartalmaz későbbi korok műveit is, például Giorgio Vasari Utolsó ítélet (részlet) című alkotását, amely körülbelül 1572-ből származik. Ez a darab kapcsolódást teremt a későbbi renesszánsisz stílushoz, ugyanazokban a termekben létezve, mint a korábbi középkori és korai reneszánsisz kincsek. A múzeum az értékeket eredeti kontextusukban őrzi meg, miután eltávolították őket a katedrálisból és a kereszt baptismushelyiségből a túlélésük biztosítása érdekében.
- Paradicsom Kapui, 1425-1452
- Utolsó ítélet (részlet), körülbelül 1572
